Egy nagyobb szünet után ismét visszatér a snooker a képernyőre. Egy hónapja ért véget az Australian Open, a héten pedig először utazik a mezőny Rigába, az első European Tour állomásra. Mielőtt azonban északra vennénk az irányt, tekintsük vissza a 4 héttel ezelőtti eseményekre.
Június 30. és július 6. között immár negyedszerre rendeztek nagy pontszerző tornát Ausztráliában. Ez a torna továbbra is hagyományos lebonyolítás szerint zajlik, 16 kiemelt játékossal, akikhez 16 selejtezett csatlakozik a helyszínen, Bendigoban. A nevezési listát nézegetve az első nagy meglepetést az szolgáltatta, hogy Marco Fu címvédőként nem indult. Az már kisebb meglepetés, hogy a világranglista első négy helyezettjéből csupán Neil Robertson vállalta az indulást. Selby korábban jelenlétével rendszeresen támogatta az egyébként nehéz helyzetben lévő tornát, regnáló világbajnokként azonban nem érezte szükségét, hogy ezt ismét megtegye…Van egy olyan érzésem, hogy ebben a megváltozott világranglista-rendszernek is szerepe volt.
A szövetségre jellemző okos módon szervezték a versenynaptárt, és a torna egy nappal a Wuxi Classic döntője után kezdődött. A Wuxiban a legjobb négy közé került játékos meccsét ugyan egy-egy nappal későbbre tolták, azonban ez nem sokat segített rajtuk, Perry és Hawkins rögtön az első, Gould a második fordulóban búcsúzott. Az első forduló további meglepetése volt, hogy Maguira sima 0-5-re kikapott Jamie Jonestól. Mark Davis és Xiao Guodong remekül szerepelt, mindketten elődöntőt játszhattak, ahol Robertsontól, illetve Trumptól szenvedtek vereséget.
A döntő végül meglehetősen egyoldalúra sikeredett és lényegében már az első szakaszban eldőlt. Robertson azzal, hogy döntőbe jutott visszaszerezte világelsőséget és bár nem játszott rosszul a tornán, a döntőre nem maradt ereje. Nehéz lenne hibáztatni ezért, hiszen a Wuxi Classic megnyerése után azonnal Ausztráliába repült (egy laza 10 órás repülőútról van szó!), két hét intenzív játék pedig bárkit megviselne. Figyelembe véve, hogy a Wuxiban elődöntős másik három játékosból senki sem élte túl a második kört, Robbo döntőbe jutása mindenképp megsüvegelendő. Trump kifejezetten jól játszott Bendigoban és nagy szüksége is volt már egy jó eredményre. Persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy Robertsonhoz hasonlóan neki sem volt eget rengetően nehéz ága és Walden szokásos bénázása, miszerint bármekkora előnyből képes elveszíteni egy meccset (jelen esetben 3-0) is kellett a továbbjutásához, de összességében remekül játszott és megérdemelten nyert. Pályafutása 4. nagy pontszerző sikerét talán eredményes folytatás követi. A tavalyi teljesítményét már most túlszárnyalta.
Az egy hónapos szünet egy részét minden játékos pihenésre használta: Trump Amerikában, Robertson Svédországban, Holt Ibizán nyaralt és mások is megtalálták a kikapcsolódás módját. Természetesen mostanra mindenki visszatért a gyakorlóasztalhoz és gőzerővel készül a Riga Openre. Igen sokan neveztek, a top játékosok közül csak Ding és O’Sullivan nem indul. Ronnie-n meg sem lepődik az ember, de Ding távolmaradása engem személy szerint meglepett. Figyelembe véve, hogy az első két nagy tornán vagy nem jött össze a kvalifikációja vagy nem indult, arra számítottam, hogy majd most szerencsét próbál. Persze, az első AT1 állomást megnyerte, de ázsiai PTC-ken könnyebb jól szerepelni, míg egy európain több lehetőség van más top játékosok ellen játszani és egy korai vereségnek sincs különösebb jelentősége, azonban egy jó szereplés megalapozhatja a játékos önbizalmát a következő tornák előtt.
Érdekes, hogy a torna előtt a legnagyobb felzúdulást a dress code újbóli változtatása okozta, miszerint hosszú ujjú felsőt kell viselni. Szegény Williams teljesen kiakadt. Mondjuk én nem bánom, hogy nem kell a tetkót nézegetnem, de a pólókkal sem volt különösebben semmi bajom, kivéve a játékvezetők borzalmas piros felsőjét, amit szerencsére szintén száműztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése