Változások és tudnivalók a 2014/2015-ös szezonban

Az idei szezonban több változás is végbe ment a Main Touron. Az utóbbi években hozzászokhattunk, hogy 128 játékos rendelkezik profi státussal, ez a szám idén elméletben 132-re emelkedik. A tourra való kvalifikáció, az egész tour szerkezete meglehetősen bonyolult lett (véleményem szerint túlságosan is bonyolult). Röviden összefoglalva a helyzet a következő:

A világranglista első 64 helyezettje természetesen továbbra is helyezésénél fogva résztvevő (64).

Profik maradnak a második profi évüket töltő, 64-en kívül játékosok is (35).

European Order of Meritről kvalifikált játékosok (8)

Asian Tour Order of Meritről kvalifikált játékosok (4)

EBSA Play-offról bekerült játékosok (3)

Q Schoolon keresztül bekerült játékosok (8)

Korábban 12 játékos kerülhetett be innen, ez a szám csökkent az idei évre 8-ra.

Egyéb, Main Tour részvételt biztosító versenyek győztesei és nevezett játékosok (9)

IBSF World Champion
IBSF Under-21 Champion
Asian Champion
Asian Under-21 champion
European Champion
European Under-21
Americas nomination (idén nincs)
Oceania nomination
Africa nomination

A számokat összeadva kiderül, hogy ez 131 játékost jelent. Ennek az az oka, hogy Patrick Einsle lemondott a profi státusáról, mivel anyagi gondok miatt nem tudna részt venni a versenyek többségén. Az előzetes játékoslista megtalálható itt.

Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog. Először is volt némi vita az Asian Under 21 World Championship győztese miatt. A szabályzat szerint a profik közül frissen kiesett játékos nem kvalifikálhatja magát a soron következő évadra a profik közé egy amatőr verseny megnyerésével. Thanawat Tirapongpaiboon a 2013/14-es szezon után kiesett a Main Tourról és bár megnyerte a fent említett, elméletileg kvalifikációs versenynek számító tornát, nem volt egyértelmű, hogy visszatérhet-e ezzel a profik közé. A WS végül tisztázta a helyzetet: a tiltó szabály csak abban az esetben lép érvénybe, ha a játékos még profiként indult és nyert az amatőr tornán. Mivel Thanawat a VB után már újra amatőrnek számított és amatőrként vett részt később az Asian U-21 Világbajnokságon, ezért újra bekerülhetett a profik közé.

s="MsoNMásodszor, Hossein Vafei Ayouri esetében a WS méltányosságot gyakorolt és annak ellenére, hogy a 2014/15-ös szezonban Ayouri nem lenne jogosult a profi kártyára, mégis profi maradhat. Persze mindennek ára van. A szezon végén ugyanis elveszíti minden esetlegesen megszerzett ranglistahelyét/ranglistapénzét és a nulláról kell majd kezdenie a 2015/16-os szezont, melyre (és a 2016/17-esre is) a IBSF U-21 Világbajnokságának megnyerésével kvalifikált. Értelmetlennek tűnhet ez az egy éves tagság, azonban nem az. A profi játékos státus biztosítja ugyanis az egyetlen reális esélyt, hogy végre valahára megkapja az Egyesült Királyságtól a vízumot. Kérdés, hogy ez sikerülni fog-e neki, hiszen eddig is falakba ütközött, de a remény hal meg utoljára. Kár lenne, ha egy ennyire tehetséges srácnak a bürokrácia miatt kellene lemondani a profi karrierről. Nem kell megijedni, Ayouri nem foglalja el senki helyét az idei szezonban, ugyanis az All Americans Championship idén nem kerül megrendezésre, így nem lesz amerikai kontinens nevezett játékos, s az így felszabaduló helyet kapja meg Ayouri.

„Meghívott játékosok” és „top up” játékosok: Ha azt hittük, hogy mindent értünk, akkor még egy kis adalék, amivel megkutyulhatjuk az egészet. A 2014-es VB alatt Barry Hearn bejelentette, hogy azok a játékosok, akik pályafutásuk során több pontszerző tornát nyertek és jelentősen hozzájárultak a sportág fejlődéséhez, meghívást kapnak a tornákra. Ezen három szerencsés – sorrendben - Stephen Hendry, Steve Davis és James Wattana. Azt hiszem, az első kettő elég egyértelmű és én személy szerint nagyon örülök Wattana meghívásának, elvégre ő minden thai játékos pótpapája és ő volt az első igazi távol keleti sztár játékos. Abban az esetben vehetnek részt a tornákon, ha egy nagy pontszerzőre 128-nál kevesebb, egy PTC tornára pedig 120-nál kevesebb tour játékos nevez. Hogy mennyire fognak élni ezzel a lehetőséggel az „öregek”, majd meglátjuk.

Azokon a versenyeken, ahol a nevezett profi játékosok száma alacsonyabb, mint a rendelkezésre álló helyek száma, ott lehetőség van, hogy ezeket a helyeket a Q Schoolban elért eredményeik alapján egy külön listán (itt) rangsorolt játékosokkal töltsék fel. Az Australian Open selejtezőiben láthattunk rengeteg ilyen játékost, tekintve, hogy ez a torna nem túl népszerű a profik körében.

Változások a lebonyolításban, új torna, változó PTC/ET/AT sorozat: Az idei versenynaptár igencsak zsúfolt lesz, jelen állás szerint összesen 29 verseny kerül lebonyolításra: 12 pontszerző, egy új torna World Grand Prix néven, Masters és a Champion of Champions mint meghívásos tornák, idén is lesz Championship League (ellentétben a Premier League-el, ami tavaly megszűnt és idén sem lesz), Shootout, World Seniors, Hat Pirosas Világbajnokság, kapunk 6 db európai PTC (ET) versenyt és 4 db ázsiai PTC (AT) versenyt. Az európai PTC sorozatban bemutatkozik Riga, míg az UK PTC tornákat a szövetség nemes egyszerűséggel megszűntette. Őszintén szólva nem értem, miért kellett száműzni az UK PTC-ket. A brit játékosok folyton amiatt panaszkodnak, hogy haldoklik az amatőr játék, sorban zárnak be a klubok Nagy Britannia-szerte. Elvileg a PTC tornák arra valók, hogy az amatőr játékosoknak legyen lehetőségük kipróbálni magukat a profik ellen, viszonylag kis költségráfordítás mellett. Most ezt a lehetőséget is elveszítik a brit amatőrök és nem hiszem, hogy ez túl sok jót vetítene előre. Ok, tudom, nem ezen fog múlni a brit snooker játékosok ifjú generációjának jövője, de akkor is…

Az UK Championship elődöntőit az idei évtől ugyanazon a napon rendezik, ami egyben azt is jelenti, hogy a 9 nyert frame-ig tartó meccseket 6 nyertig tartóvá rövidítik. Én kiakadtam, de bővebben erről majd akkor, amikor aktuális lesz. A German Masters esetében - okulva a korábbi negatív tapasztalatokból – az eddieknél kevesebb játékos utazik a helyszínre.

A pontszerző tornákat a tavalyi évhez hasonlóan flat draw rendszerben bonyolítják le, ez alól az Australian Open és a Shanghai Masters továbbra is kivétel. A Mastersen való indulás joga megmarad a top 16 játékos privilégiumának, ahogy az is, hogy ők a Világbajnokságon továbbra is alanyi jogon kiemeltek a 32 között, az alacsonyabban rangsorolt játékosok kvalifikációjának rendszere azonban változik. A Champion of Champions 16 és a World Grand Prix 32 játékost vonultat majd fel.

Új világranglista: A 2014/2015-ös szezontól a pontalapú világranglistát felváltja a pénzalapú világranglista. Nos, én ennél nagyobb marhaságot keveset hallottam. Nagyon nem örültem ennek a változtatásnak, mert aránytalan, torzít, és nem tartom normálisnak, hogy ebben a rendszerben egy tornagyőzelem és egy első körös vereség összességében többet ér, mint két elvesztett döntő. Persze, a játékos CV-je szempontjából többet ér, de ha a teljesítményt nézzük...nem hiszem. Mindenestre egyetértek Robertsonnal (itt) és nem véletlen, hogy több játékos is szerette volna elérni, hogy csak később vezessék be az új listát.  A változtatás legnagyobb nyertese kétség kívül Ronnie O'Sullivan, aki így 4. a ranglistán, míg a régi szerint harmincon kívül lenne (39.). Szeretem Ronnie-t, de azért elgondolkodtató, hogy úgy lehet negyedik, hogy a VB-t leszámítva egy teljes szezont kihagyott és tavaly is igencsak megválogatta, hogy hol indul el. A régi rendszer a kiegyensúlyozottan teljesítő játékosokat díjazta, akik keményen végignyomták a szezont; az új szerint elég megnyerni egy pénzes tornát és máris helyeket lehet javítani. Valószínűleg ennek az lesz a következménye, hogy a játékosok sokkal inkább szelektálni fognak a versenyek között és az alacsonyabb díjazással járókat többen ki fogják hagyni. Érdekes lesz látni, ki hogyan számol.

Nagy kérdés, hogyan fog a gyakorlatban érvényesülni Ali Carter helyezésének befagyasztása. A szövetség meglehetősen homályosan fogalmazott a közleményében. Gyors felépülést kívánok a Kapitánynak!