Haj, haj! Holnap Robertson-Perry döntőt rendeznek Wuxiban és ez bizony komoly dolog, de nézzük hogyan is jött létre ez a párosítás.
A Robertson-Hawkins meccs színvonalas játékot hozott, főleg az első hat frame-ben tettek ki magukért a fiúk, de később sem lehetett okunk a panaszra. Robbo kezdett jobban, egy 128-assal vezetést szerzett, majd megduplázta az előnyét. Ezt Hawkins nem nézhette tétlenül és a következő két frame megnyerésével egyenlített. A szünet utáni két frame-en testvériesen megosztoztak, azonban 3-3 után ismét az ausztrál volt, aki kiharcolta a vezetést, majd 5-3-ra ellépett. A kilencedik frame-ben Hawkinsnak jó esélye volt felzárkózni egy frame-re, de az 50-es break, amit lökött nem volt elég. A végjáték biztonsági csatát hozott a színeseken, amit végül Robertson nyert meg egy brutális rózsával a végén. Alapvetően nagyon jó meccs volt, mindketten jól játszottak, de a 7. frame elvesztése Hawkins szempontjából komoly törést jelentett.
A másik elődöntő amilyen szépen indult az első 2 frame-el, olyan vontatottan folytatódott. Itt is 2-2-vel mentek szünetre, majd egy frame-et leszámítva hosszadalmas küzdelmek árán Perry 5-2-re elhúzott. Ekkor persze az történt, ami Perryvel elég sűrűn megtörténik: megijedt a lehetőségtől és teljesen szétesett. Gould játéka sem javult, de Perry képtelen volt még a legkönnyebb golyókat is belökni és sorozatban adta a lehetőségeket az ellenfelének, aminek az lett a következménye, hogy Gould 5-4-re felzárkózott. Csattanó volt a végén, hogy Perry végül a match ballt sem belökte, hanem bemákolta. De ahogy mondják: mindegy, hogy hogyan nyersz, ha nyersz, márpedig Perry 6-4 arányban nyert és pályafutása második pontszerző döntőjét játszhatja holnap.
A sors furcsa fintora, hogy Perry ellenfele éppen Robertson lesz. Mindenki tudja, hogy ők ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Amikor Robbo kiköltözött Angliába, hátrahagyva szüleit és testvéreit, nem ismert kint senkit. Végül a kényszer és a véletlen hozta össze Perryvel. Közel laktak/laknak egymáshoz és edzőpartnerre volt szükségük, úgyhogy társultak, ami végül egy életre szóló barátsággá alakult. Perry mondta nemrég egy interjúban, hogy talán nem mutatják ki, de mindig szorítanak egymás sikeréért. Nem fogom elfelejteni, amikor tavaly az UK-n elért eredményétől függött Perry Masters indulása és jól tudták, hogy a sorsolás miatt könnyen előfordulhat, hogy egymás ellen kell majd játszaniuk és talán ez dönt majd Perry sorsáról. Szerencsére, bár a meccs létrejött, nem ez döntött. A meccs előtt Robbo megemlítette, hogy amióta a helyszínre értek, Joe kerüli őt és nem is beszéltek egymással, de nem neheztel rá, mert megérti mennyire fontos Perrynek az itt elért eredmény. Aztán a Robbo-Bingham elődöntő alatt Perry Twitteren kommentálta az eseményeket. Hihetetlen volt látni mennyire szurkol, mennyire akarja, hogy Robertsonnak meglegyen a meccs és a cím is. Meglett a UK cím és ezzel együtt a Triple Crown is, és ahogyan anno a Világbajnokság és a Masters után, Neil ismét köszönetet mondott Perrynek, mert mint mondta, nélküle sosem jutott volna el idáig.
A Robertson-Hawkins meccs színvonalas játékot hozott, főleg az első hat frame-ben tettek ki magukért a fiúk, de később sem lehetett okunk a panaszra. Robbo kezdett jobban, egy 128-assal vezetést szerzett, majd megduplázta az előnyét. Ezt Hawkins nem nézhette tétlenül és a következő két frame megnyerésével egyenlített. A szünet utáni két frame-en testvériesen megosztoztak, azonban 3-3 után ismét az ausztrál volt, aki kiharcolta a vezetést, majd 5-3-ra ellépett. A kilencedik frame-ben Hawkinsnak jó esélye volt felzárkózni egy frame-re, de az 50-es break, amit lökött nem volt elég. A végjáték biztonsági csatát hozott a színeseken, amit végül Robertson nyert meg egy brutális rózsával a végén. Alapvetően nagyon jó meccs volt, mindketten jól játszottak, de a 7. frame elvesztése Hawkins szempontjából komoly törést jelentett.
A másik elődöntő amilyen szépen indult az első 2 frame-el, olyan vontatottan folytatódott. Itt is 2-2-vel mentek szünetre, majd egy frame-et leszámítva hosszadalmas küzdelmek árán Perry 5-2-re elhúzott. Ekkor persze az történt, ami Perryvel elég sűrűn megtörténik: megijedt a lehetőségtől és teljesen szétesett. Gould játéka sem javult, de Perry képtelen volt még a legkönnyebb golyókat is belökni és sorozatban adta a lehetőségeket az ellenfelének, aminek az lett a következménye, hogy Gould 5-4-re felzárkózott. Csattanó volt a végén, hogy Perry végül a match ballt sem belökte, hanem bemákolta. De ahogy mondják: mindegy, hogy hogyan nyersz, ha nyersz, márpedig Perry 6-4 arányban nyert és pályafutása második pontszerző döntőjét játszhatja holnap.
A sors furcsa fintora, hogy Perry ellenfele éppen Robertson lesz. Mindenki tudja, hogy ők ketten nagyon közel állnak egymáshoz. Amikor Robbo kiköltözött Angliába, hátrahagyva szüleit és testvéreit, nem ismert kint senkit. Végül a kényszer és a véletlen hozta össze Perryvel. Közel laktak/laknak egymáshoz és edzőpartnerre volt szükségük, úgyhogy társultak, ami végül egy életre szóló barátsággá alakult. Perry mondta nemrég egy interjúban, hogy talán nem mutatják ki, de mindig szorítanak egymás sikeréért. Nem fogom elfelejteni, amikor tavaly az UK-n elért eredményétől függött Perry Masters indulása és jól tudták, hogy a sorsolás miatt könnyen előfordulhat, hogy egymás ellen kell majd játszaniuk és talán ez dönt majd Perry sorsáról. Szerencsére, bár a meccs létrejött, nem ez döntött. A meccs előtt Robbo megemlítette, hogy amióta a helyszínre értek, Joe kerüli őt és nem is beszéltek egymással, de nem neheztel rá, mert megérti mennyire fontos Perrynek az itt elért eredmény. Aztán a Robbo-Bingham elődöntő alatt Perry Twitteren kommentálta az eseményeket. Hihetetlen volt látni mennyire szurkol, mennyire akarja, hogy Robertsonnak meglegyen a meccs és a cím is. Meglett a UK cím és ezzel együtt a Triple Crown is, és ahogyan anno a Világbajnokság és a Masters után, Neil ismét köszönetet mondott Perrynek, mert mint mondta, nélküle sosem jutott volna el idáig.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Perry olyan Robbo számára, mintha a bátyja lenne. Ő segített neki beilleszkedni Angliában, rengeteget tanult tőle (többek közt az európai foci szabályait, igaz azóta is folyton veszekednek miatta), és Perry azt hiszem egy kicsit nevelte is őt, fegyelmezte, ha szétszórt volt, elkésett, elhagyta a dolgait. Perry most pályafutása legnagyobb sikere előtt áll, de ahhoz a legközelebbi barátját kell legyőznie. Azt hiszem, egyikük sem akarta, hogy így legyen, de holnap a barátságot az asztalon kívül kell hagyniuk. Szegény Perry évtizedek óta erre a lehetőségre várt és biztos vagyok benne, hogy Robertson is szeretné, ha Perry végre tornát nyerne, de nem teheti meg, hogy emiatt félgőzzel játszik; az méltatlan lenne a barátságukra nézve is.
A számok és a papírforma Robertson mellett szólnak, ahogyan a ma mutatott játékuk is, de azt hiszem itt a pszichés tényezők is nagy szerepet fognak kapni. Robbo hidegvérű, jófejű játékos, de ez a helyzet számára is különleges lesz. Perry idegeskedő fajta, akinek a lehetőség kapujában sokszor megremeg a keze. Perrynek egyedül akkor van esélye, ha képes higgadt maradni és az esélytelenek nyugalmával játszani, miközben kihasználja, hogy kívülről-belülről ismeri Robertson játékát. Robertson jobban ki tudja zárni az érzelmi tényezőket, jól bírja a nyomást és kijelentette, hogy holnap csak a győzelem elfogadható eredmény számára.
Bármi is történik holnap, biztos vagyok benne, hogy ők ketten igaz barátok maradnak és képesek lesznek örülni egymás sikerének, még ha egy darabig egyikükben keserűséget is hagy a meccs. Valamelyikük győz, valamelyikük pedig veszít majd, hiába is szeretnék, hogy ne így legyen.
Érdemes elolvasni Dave Hendon írását, elvégre ő sokkal szebben fogalmazta meg azt, amit mondani akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése